A szolnoki szervezők felkérésére immár harmadik alkalommal zsűrizik az AztaQ-n Pap Béla, akit legegyszerűbb talán szolnoki könnyűzenei mindenesnek nevezni. Több mint 40 éve szervez zenei eseményeket Szolnokon, 27 évig tartotta életben az Örökség Világzenei Fesztivált. Jó ideje pedig Szolnok rocktörténetének a kutatója.

A tanárképző főiskola elvégzése után visszatért Szolnokra, hogy három évvel később a közművelődés legparázslóbb szegletében találja magát: saját szakállára, egykori iskolája tornatermében megszervezte élete első könnyűzenei koncertjét. Úgy számolja, hogy 1983 óta 58 (!) különböző szolnoki helyszínen, megszámlálhatatlanul sok helyi, országosan jegyzett és nemzetközi fellépővel, másfélezernél is jóval több koncertet szervezett. De pátyolgatott zenekart, összehozott szolnoki kötődésű lemezeket, jelentetett meg világzenei albumokat, részt vett turnék szervezésében szerte Európában, és talán ő maga se tudná felsorolni, hányféle zenei projekt fölött bábáskodott az elmúlt évtizedekben. Vallja: „Ha a rock örök és elpusztíthatatlan, akkor nem kérdés, kinőni sem lehet belőle. Én már meg sem próbálom. Immár nyugdíjas vagyok, de nem mentem nyugdíjba.”

Koncertszervezőként, könnyűzenei ötletemberként, független lemezkiadóként, bő negyedszázadon keresztül a szolnoki Örökség Világzenei Fesztivál szervezőjeként, és immár harmadszor az AztaQ zsűrijének tagjaként azt mondja: „Még mindig kellő izgalommal és érdeklődéssel várom az újabb és újabb zenészgenerációk formációit és alkotásait. Keresem a különleges zamatokat, a fiatalok életérzéseit kifejező tartalmas gondolatokat, a zenében rejlő érzelmi útvesztők okos megfejtéseit. Remélem a mostani AztaQ tehetségkutatón sem leszek csalódott, és nem győzöm majd dicsérni a látottakat, hallottakat.”